Sikerélmémyek
Köszönöm Daddy és
IÁ uraknak a
meghívást.
A listám, a teljesség igénye nélkül;) :
1. Egyszerrég nyertem egy rajzpályázaton, ami már csak azért is meglepett, mert nem rémlett, hogy a művem valaha is postára adtam volna. Erre azért emlékszem szívesen, mert a zsűriben volt Dargay Attila is, és a díjkiosztó után rajzolt meg dedikált nekünk, úgyhogy van egy Karakom, kedves magyarázattal a lap szélén, miszerint nem lett igazán karakos, mert már nem emlékszik rá jól. Miért épp Karak? ezt én sem értem. (A mai eszemmel már Pimpikét, a boldogság kék madarát kérném.) Egy más alkalommal egyszerre 2 okt. miniszterrel foghattam kezet. Nos, ezekről a dolgokról ennyit.
2. Sport. A kapcsolatunk sohasem volt felhőtlen (amíg volt...), mégis eszembe jutott egy sztori. Régen előfordult néha, hogy műveltem valamit, amit jóindulattal hívhatunk focinak (mondjuk azt máig nem értem, miért baj, ha a labdát nem "belsővel" rúgom, csak úgy "simán"?!). Gimi elején, gondolom, ismerkedés jelleggel, osztálykirándultunk a természet lágy ölén, és beálltam egy másik lánnyal focizni a fiúk és tanárbácsik közé. Én rúgtam az egyetlen gólt. Ekkor csapattársaim istennőnek neveztek. (Férfiak...)
3. ...egy hipotézis: nagy sikereim lennének kártyában.
4. Életem első és hmm sokáig egyetlen csúfos bukása az 1. számú forgalmi vizsgám volt. Épp elkezdődött a nyári szünet, úgyhogy vettem néhány pótórát egy másik városban, másik oktatóval. Ezután a 2. számú vizsgán a biztos úr azzal szállt ki az autóból, bárcsak mindenkit ilyen nyugodt szívvel engedhetne át, hogy ennyire körültekintően, szépen... és gondolom, ma is ugyanolyan frankón vezetnék. Keszthelyen, Opelt, pláne napsütésben. De mivel erre ritkán adódik lehetőség, inkább hagyom a sofőrködést másra.
5. Aztán, annak is örülök, hogy "belement a fejembe" az olasz és az angol. Egyik legnagyobb élményem egy dél-olaszországi önkéntes tábor volt, részben azért, mert az angolul nem beszélő olaszokkal és az olaszul nem beszélő többiekkel egyaránt cseveghettünk a barátnőmmel... másrészt meg persze azért, mert eleve nagyon jó társaság gyűlt össze, és csodás helyeket láttunk. Majdnem tökéletes volt, de lásd 3. pont. :)
Éés a labdát ezennel a Trendkívülieknek passzolom - hátha van kedvük játszani, bár a nevük ilyen szempontból nem túl biztató... :)
a 2-es pontra: nagyon szuper. Én meg a sípot fújtam anno.
a többi is szép élmény, csak az a 3-as pont ne lenne
Hipotézis a 3-asra: kártyázz pasikkal:P
hmm... ezt tényleg tesztelni kellene. sajnos csak unózni és feketepéterezni tudok. :P
Az ulti az tipikus pasis játék, de azt hárman kell játszani... vagy te annyira modern?:))
Marad a vetkőzős póker:))
Ó, a 2. pont bűbájos!:) (pláne, hogy egy időben én is szerettem a focit), az ötösért meg irigyellek...
2. pont: ha nem emlékeznék rá világosan, hogy így volt, azt hinném, hogy csak álmodtam. :)
Hanni, naggyon modern vagyok, de az ulti túl bonyolult... :) hmm... akkor hát nem marad más hátra...
Snapszerozunk?:)
Ööö nem maradhatnánk a feketepéternél? :)
Egyébként persze, benne vagyok.
"...te kis ügyefogyott"
?:)
nem ismertem. :)
mit?
..ill. mit nem?:)
hát szegény Pétert, erről az oldaláról... :)
Bocs, hogy így késve reagálok, a többiek nevében is köszönjük a felkérést, igyekszem valamit intézni...:)
Rendben. :)
Én is köszönöm a lepasszolt labdát a Trendkívüliek nevében! :)
Igazából csodálkozom, hogy pont hozzánk ért el egy ilyen mém, de nem bánom :)
Örülök, hogy van kedvetek "beszélni róla"! :)
Gratula! Lehet, hogy meg en se vedtem volna ki a goljaidat? Az pedig mar nagy szo! :-))
Egyebkent csodaszep a blogod!!! Elarulod, hogy csinaltad a mezoket ilyen felatlatszosra?
Hmm, azért biztosan kivédted volna - persze csakis olyan óriási szerencsével, amilyennel én berúgtam. :)
és köszi! a háttérkép maga van "átlátszósítva" egy grafikai programmal (adobe fireworks, azt hiszem), de ugyanezt kóddal is meg lehet oldani profibban (lásd: "Szösszenetek", itt jobbra)